Kutatási eredmények a feketefoglalkoztatásról és a minimálbéresekről

Számos tévhit él a köztudatban a magyarországi minimálbéresek arányáról, köztük a fizetésük egy részét zsebbe kapók számáról, valamint a feketén foglalkoztatottakról. A tévhiteket nem kerüli el a szakmai diskurzus sem: a sajtó rendszeresen 1,5 millió, jelentős arányban adóeltitkoló minimálbéresről ír. A minimálbéresek magas aránya és béreltitkolás - e kettő alapján a minimálbéres adócsalás különösen akut problémának tűnik. Nem véletlen, hogy több reformjavaslat ezen csoport adó- és járulékterhének növelését tartalmazza.

A 2008 végén elfogadott törvény a költségvetési szabályokról új, bár nem előzmény nélküli elem a magyar költségvetési politikában. A törvénnyel a mindenkori parlament és kormány önmagát korlátozza annak érdekében, hogy elkerülje az elmúlt éveket jellemző magas költségvetési hiányt és az adósságállomány további növekedését. A költségvetési tervezés fokozatosan egy hároméves folyamattá válik.

A szabály értelmében első lépésként a költségvetési hiány középtávú alakulását csak úgy lehet megtervezni, hogy ennek révén az államadósság reálértéke nem növekedhet. Ezt követően fokozatosan a költségvetés által kontrollált tényezők kerülnek a középpontba, miközben a nem kontrollálható tényezők hullámázásán a szabály alkalmazása „keresztülnéz”. Ez azt jelenti, hogy az előirányzott deficit nem feltétlenül egyezik meg a reáladósságból levezetett deficitpályával, de az évek átlagában ezen pálya körül ingadozik. A szisztematikus eltérés megakadályozása a független Költségvetési Tanács feladata. A szabályt a nemzetközi irodalomban használatos Kopits-Symansky-kritériumok szerint értékeltük. A magyar szabály a legtöbb szempontból kedvező tulajdonságokkal bír, ez azonban szükségszerűen az egyszerűség rovására valósult meg. Az értékelés szerint célszerű lenne a szabályrendszerbe bevonni az önkormányzatokat is. A szabály korlátozott kikényszeríthetőségén pedig segítene, ha minősített többséggel hozott törvény támogatná.

A cikkben Magyarország és a három másik visegrádi ország átlagos kiadását hasonlítjuk össze. Hazánkban e kiadás a GDP 10 százalékával magasabb, de ennek egynegyede a magasabb kamatkiadással, egyharmada pedig olyan bevételi tényezõkkel magyarázható, amelyek egyidejűleg növelik meg a bevételi és kiadási oldalt. E bevételi tényezõk a deficit szempontjából semleges hatásúak, de a kiadási szintek összevetését torzítják, így például az egyes országokban nagyon eltérõ az állami kiadások adótartalma, a kiadások fedezetéül beszedett ár- és díjbevétel, és az EU-tól származó, költségvetésen átfolyó támogatás nagysága. A fennmaradó 4 százalékpontos különbség kétharmadát jóléti kiadások teszik ki. Többet költünk a közszolgáltatásokra és gazdasági támogatásokra is, de kevesebbet az egészségügyi intézmények működésére és fejlesztésére.