Számos tévhit él a köztudatban a magyarországi minimálbéresek arányáról, köztük a fizetésük egy részét zsebbe kapók számáról, valamint a feketén foglalkoztatottakról. A tévhiteket nem kerüli el a szakmai diskurzus sem: a sajtó rendszeresen 1,5 millió, jelentős arányban adóeltitkoló minimálbéresről ír. A minimálbéresek magas aránya és béreltitkolás - e kettő alapján a minimálbéres adócsalás különösen akut problémának tűnik. Nem véletlen, hogy több reformjavaslat ezen csoport adó- és járulékterhének növelését tartalmazza.

De mik a tények a fenti kijelentések mögött? Lehet-e pontosabbat tudni a minimálbéresek számáról és az adócsalás mértékéről e csoporton belül? A most folyó gazdaságpolitikai vita apropóján érdemes megnéznünk, mit is tudunk a magyarországi fekete (azaz be nem jelentett) illetve szürke (részben bejelentett) foglalkoztatásról.

Ádám Sándor, Kutas János, Augusztinovics Mária, Köllő János, Scharle Ágota és jelen cikk szerzőinek különböző kutatásai szerint a feketén foglalkoztatottak létszáma, a közvélekedéssel ellentétben, az összes foglalkoztatott 13-20%-ára, azaz 500-750 ezer főre tehető. Közöttük nagyobb arányban vannak férfiak, és a feketemunka a legelterjedtebb Budapesten és a legszegényebb régiókban. Fontos kiemelnünk azt, hogy a feketemunka teljes megszüntetésével az adóbevételek nem nőnének hasonló arányban, hiszen a bejelentés nélkül dolgozók számottevő része alacsonyabb keresetű alkalmi munkás és részmunkaidős dolgozó. Tovább csökkentené a feketemunka teljes felszámolásából fakadó költségvetési többletbevételt az, hogy a feketén dolgozók egy részét a jelenlegi szabályok mellett a munkáltatók nem foglalkoztatnák legálisan, mert alacsony termelékenységük miatt a munkájuk ellenértékéből nem lehetne a minimálbért és közterheit kifizetni.

Az adóeltitkolás egy másik - a feketemunkánál még nehezebben vizsgálható - formáját testesíti meg az, amikor a munkavállaló a hivatalos bérénél valójában többet keres, és a pluszt „zsebbe” kapja. Ezt szürkebérezésnek is nevezik, utalva arra, hogy a teljesen legális („fehér”) és illegális („fekete”) foglalkoztatás között helyezkedik el. A közvélekedés ezt a fajta adócsalást elsősorban a minimálbéresekkel kapcsolta össze, vélhetően azért, mert a minimálbér 2001-2002-es megduplázása következtében nemzetközi összehasonlításban valóban magas szintre emelkedett a minimálbéren foglalkoztatottak aránya. A minimálbéres - és az ehhez kapcsolódó adócsalási - probléma alátámasztására rendszerint egy számadatra hivatkoznak: az APEH kimutatásai szerint a munkavállalók 30-40%-ának, mintegy 1,2-1,5 millió embernek van éves szinten minimálbéres vagy az alatti jövedelme.

Azonban másfélmillió minimálbéres nincs, nem is volt Magyarországon. Bár első ránézésre az aggregált APEH-adatok 2003-2004-re valóban ezt sugallják, ám 2007-re már 20% körülire (860 ezer ember) csökkent azok aránya, akiknek éves bérjövedelme a havi minimálbér 12-szerese alatt volt. Ez a jelenlegi 20% azonban a lényeget illetően még mindig félrevezető szám, mert figyelmen kívül hagyja, hogy az év folyamán legalább egy napot alkalmazásban állók több mint 30%-a nem dolgozta végig a teljes évet. A tényleges havi jövedelem 2007-ben - az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság jogviszonyadatai alapján - csak az alkalmazottak kevesebb mint egytizedénél (éves átlagban 270 ezer fő esetében) volt a minimálbér körül vagy az alatt, ami töredéke a gyakran hangoztatott másfél milliós számnak.

Az éves és a havi kimutatások közötti különbség abból adódik, hogy az alkalmazottak jelentős része nem dolgozott egész évben, vagy sokat volt például táppénzen, így átlagos jövedelme nem éri el a minimálbért. Ezt támasztja alá, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat bérstatisztikája szerint a versenyszféra legalább öt fős vállalkozásainál teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottak között 2007-ben a minimálbéresek aránya 2,2% volt (2003-ban ez a mutató még 16%-on állt). A minimálbéresek arányának az utóbbi néhány évben bekövetkezett jelentős csökkenését elsősorban a minimálbér kétszerese utáni járulékfizetési szabály és a szakmunkás bérminimum bevezetésének számlájára kell írnunk.

Hasonló tendenciát figyelhetünk meg egyébként a vállalkozóknál is: míg 2005-ben nagy többségük minimálbéren volt bejelentve, a 2007-es adatok szerint a minimálbéresek aránya egyharmadra csökkent körükben, jelentős részük pedig a kétszeres minimálbér környékén vallotta be jövedelmét. Továbbra is igaz azonban, hogy a vállalkozók sokkal kisebb jövedelemről adnak számot, mint az alkalmazottak, ami fontos és kihasználandó információ az adócsalás elleni küzdelemben.

A szabályozásbeli változások tehát csökkentették a minimálbéresek arányát, azonban a szürkebérezés elterjedtségét és az azt motiváló tényezőket döntően nem befolyásolták, csak a bevallott jövedelem összegét növelték. Éppen ezért érdemes megvizsgálni, hogy a korábbi években - amikor még magasabb volt a minimálbéresek aránya és a hozzájuk köthető adócsalás - mit tudunk a minimálbéres adóelkerülésről. Kutatásaink szerint 2003-ban a minimálbéresek legalább fele tényleges bérének egy részét zsebbe kapta. A szürkebérezés bizonyos csoportokban koncentrálódott: az építőiparban és a kereskedelemben nemcsak a minimálbéresek, hanem azon belül a csalók aránya is magasabb volt az átlagnál. Azonban vannak olyan foglalkozási ágak is, ahol sok a minimálbéres, de a béreltitkolás elterjedtsége jóval kisebb (pl. takarítók, képzetlen munkások). Nagyobb vállalkozásokban kisebb a csalók aránya.

Fentiek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy az adóeltitkolásnak nem jó indikátora az alacsony bér: számos ágazatban sok foglalkoztatott ténylegesen keveset keres. Az adóeltitkolás hatékony csökkentése ennél finomabb mutatókat igényel: például az ágazat, a vállalatméret, a foglalkozás és a lakóhely alapján pontosabban behatárolhatók azok a tevékenységek, amelyekre az adópolitikát, illetve az adóellenőrzést irányítani érdemes.

Ha tehát a minimálbéresek sokkal kevesebben vannak, mint ahogy azt gyakran feltételezik, ráadásul nem igaz, hogy az alacsony bérűek legnagyobb része csaló, akkor lehetséges, hogy a minimálbér utáni teljes adóteher emelése több kárt okoz, mint hasznot. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy Magyarországon nemcsak az átlagos, hanem az alacsony keresetű munkavállalók adó- és járulékterhelése is magas nemzetközi összehasonlításban, sőt még a visegrádi országokhoz képest is. Ez hozzájárul a képzetlen lakosság alacsony foglalkoztatottságához, ami pedig a magyar gazdaság egyik krónikus problémája, és aminek megoldása nélkül tartós felzárkózás a nyugat-európai életszínvonalhoz nem lehetséges.

Budapest, 2009. április
Elek Péter és Szabó Péter András

Teljes cikk letöltése: Magyarország: a másfél millió minimálbéres országa?

2009. május

Baksay Gergely és P. Kiss Gábor

A teljes cikk letöltése: Törvény a fiskális felelősségről – az első felvonás

2009. május

Kiss Gábor és Szemere Róbert

A tejes cikk letöltése: Almát körtével?